Vakáció képekben és szavakban

Ma van az utolsó napja a vakációmnak. Nagyon gyorsan eltelt. Hat nap kirándulás, egy utána regenerálódás mosás, pakolás, tegnap egész nap fényképválogatás és semmittevés, ma a maradék intézése (szemüveg felvétele, vásárlás, stb). Hol is kedjem? A kempingezés fantasztikus volt bár a vége kicsit... nagyon... túlságosan is kalandosra sikeredett.

Kattints ide ha nagyobb méretben szeretnéd látni

Vasárnap munka után elkezdtem bepakolni a Volkswagenbe, kint 38 fokos hőség volt egészen napnyugtáig, szóval nem volt egy leányálom. Aztán zuhany és 9 körül indultunk. Eredetileg a 15-ös autópályán mentünk volna északra, Utah-ba, de az előrejelzés szerint nagyon meleg volt arra, így inkább az óceánpart mellett döntöttünk döntöttem, bár még oda is meleget jósoltak. Szépíthetjük ahogy akarjuk, de bizony hőhullám volt az egész nyugati részen. Szóval mikor lement a Nap, bepattantunk az autóba és délnek indultunk el. Éjfél felé már egész kellemes idő volt, megálltunk egy pihenőhelyen Boronban és ott aludtunk. Reggel indulás tovább nyugatnak. Mire elértük az óceánpartot teljesen elképedtünk a hőmérséklet miatt. Forróság, de olyan, amilyet csak a legmelegebb sivatagi napon érez az ember. Perzselt a levegő még árnyékban is, ráadásul a Csendes óceán mély, így annak a hűtőereje legalább egy mérföldet mindig érvényesül. Hát most nem. G. teljesen el volt képedve, hogy ő ilyet az elmúlt 30 évben még nem látott, hogy közvetlen a parton perzselő 40 fokos meleg legyen. Pedig az volt. Nem szerettem. Nagyon nem. Ha már arra jártunk, akkor beugrottunk a Go Westy-hez, ami egy Volkswagen buszokkal foglalkozó cég. Mivel a VW-ből 3 éve folyik a víz, csak nem tudtuk, hogy hol, gondoltuk megnézetjük szakemberekkel. Gyenge fél óra várakozás után hívtak, hogy megtalálták a "lyukat": a hengerfej van megrepedve juppiiii. 2500 dollárért meg is csinálnák. Hmm, ha 3 évet elment így, akkor kibír még párezer mérföldet.
Na gyorsan irány még északabbra. San Simeonnál délután 2 felé elkaptunk egy hideg légtömeget. Nem tudom, hogyan tudnám leírni. Megyünk a kocsival és egyszer csak 15 fokot csokken a hőmérséklet és a forróságból hűvös lesz. Mondtam G.-nek, hogy taposson csak oda a féknek nagyon hamar és keressünk egy kempinget. Be is mentünk a San Simeon-i Állami Kempingbe.

Mivel nagyon korán volt, kényelmesen előpakolásztunk, eszegettünk, majd elmentünk egy hatalmasat sétálni. Pár kép séta közbenről:

Az út vége:

Híd a patak felett a bícsre partra:

Oszi iránt nagyon érdeklődött ez a szép kis kutyus:

Nyuszikkal tele volt a kemping:

A WC és zuhanyzó helyiség:

Láttunk őzeket is, de azokat sajnos nem tudtam lefényképezni. Este még én elmentem futni egyet a kempingben, le a partra, a homokban, friss, hűvös levegőben, hullámok moraját hallgatva, mmmmm, szuper volt. Aztán mentem zuhanyozni. A rózsát tartó szerkezet tetején volt valami. Úgy láttam, mozgott... De nem... Biztos, csak túl fáradt vagyok gondoltam. Aztán amíg a meleg vízre vártam, csak fel-felpillantgattam... hát egy béka csücsült a "doboz" szélén. Segge lógott felém, néha kinyújtóztatta a lábát. Na onnantól kezdve nyitott szemmel zuhanyoztam, folyamatosan lesegetve a szörnyeteg felé. Nem félek én a békától, de azért marhára nem szerettem volna, ha a fejem tetején landol, esetleg lepisili a frissen mosott hajamat... :)

Reggel korán keltünk, hogy még a jóidőben indulhassunk tovább. Hát bizony nagy szerencsénk volt, hogy a tyúkokkal ébredtünk igazából a tyúkok még aludtak... Összepakoltunk és irány észak. A Nap éppen kezdett feljönni, mi pedig félrehúztunk egy kilátóhelyre, hogy megcsodáljuk a hajnalt. Készítettem pár képet:

Hát nem gyönyörű?

A reggeli ködöt imádom. Főleg azt, ahogy a fák között átsüt, de azért a gomolygó köd se rossz :) Főleg a reggeli narancssárga színekkel...:

És az óceán:

Kedden egész nap úton voltunk. Nyomultunk még északnak. Útközben megálltunk egy gyümölcsárusnál és vettünk finom, frissen szedett epret (ott volt mellette az eperföld), meg pár másik gyümölcsöt. Én sosem szerettem az epret magában, csak porcukorral, de ez olyan finom édes volt, mint a méz, simán letoltuk az egész dobozt ketten. Árultak sütőtököt meg napraforgó virágot is:

Útközben megálltunk fényképezni, akartam egy összehasonlító képet... olyat, mint ami egy éve készült.

Idei:

Kettő együtt:

Marha ügyes vagyok :))))))

Aztán átmentünk San Franciscón. Ha jobb idő lett volna, biztos megállunk sétálni, végigmenni a Golden Gate hídon, de így, hogy majd széttfőtt az agyunk, csak elcsattogtattam pár képet és suhantunk is tovább (rekord meleg volt..., átlag: 17C° fok, aznap: 35C° volt)

És elhagyva San Franciscót ismeretlen területre tévedtünk, mert azt a szakaszt még nem láttuk egészen Redwood-ig. Hát valami csodálatos. Leírhatatlanul szép volt, kanyargós szerpentinekkel a hegyoldalban. Kis farmokkal, stb. De nem mentünk túl sokáig, Bodega bay-nél álltunk meg kempingezni, megint állami kempinget választottunk, mert oda van félárú kedvezményünk, ami 17 dollár a 35 helyett.

Vacsorára valami egyszerűt akartunk, úgyhogy Hot Dog-ot ettünk. G. begyújtotta a tábortüzet, míg én előkészítettem a vacsit.

És úgy döntöttem, ideje kipróbálni az amcsi kempingédességet a szmórszt s'mores-t. Ziebi itt írt róla.

Hát nem volt rossz :)) Nem fogyókúrás, az biztos, de marha fini, főleg mivel ki voltam már éhezve kis édességre, nagyon ízlett. Le is fotóztam természetesen:

A marshmallow megolvasztása után pedig:

Vacsi és desszert után pedig jöhetett a séta a kempingben, a lenyugvó Nap társaságában:

Másnap ismét korán indultunk tovább. Még mindig az óceánparton:

Folyt köv.
2. leírás
3. leírás
4. leírás