Kutyadolgok - A száraztápokról

1. A száraztáp fő alapanyaga SOSEM hús

Sok reklám ajánlása szerint az… Azért, hogy a hús szerepelhessen a táp összetevői között az elsőként, a gyártók ravasz cselhez folyamodnak. Itt van néhány, amin el lehet gondolkodni:Elsőként egy „nedves” összetevőt tesznek a listára, ami lényegében egy száraz termék lesz. A hús rengeteget veszít tömegéből, amikor kifőzik belőle a nedvességet. Ez a kibúvó tulajdonképpen a tömegek arcátlan félrevezetése. Minden összetevőt le kellene mérni a szárítási folyamatok végén és azt listázni, hogy a tényleges arányokat láthassuk. Ha az összetevőben azt írják „csirke”, akkor az a feldolgozatlan, „nedves” csirke súlyát jelenti. Vegyük le ebből a 75%-át. Amikor azonban valamilyen „lisztet” írnak, az már jobban fedi a valóságot. (Hozzá kell tenni, hogy az angol „chicken by-product meal” kifejezést is csirkelisztnek fordítják, és a „chicken meal”-t is, ami két teljesen különböző összetevőt jelent.) Mindegyik „by-product” termékről el lehet mondani, hogy sosem volt HÚS, míg a „chicken meal” húsból van. Egy másik trükk, hogy a szénhidrátokat (gabonák) megosztják, így a „hús” kerül a lista elejére. Az összetevőket súlyuk szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni, tehát, ha van 5 kiló csirkéd és 12 kiló rizsed, akkor melyiknek kellene elül szerepelnie listán? Természetesen a csirkének! (ha azt akarod, hogy megvegyék a termékedet) Íme itt van, hogyan is csinálják:
1.Csirkeliszt, 2. Őrölt rizs, 3. Rizskorpa, 4. Rizs glutén (sikér). Elég ravasz és nyilvánvalóan megtévesztő, ha nem ismered a trükköt. Rizsliszt, Ronny féle rizs, stb. is szerepelhetett volna a listán. A taktika: többféle gabonát használnak, különböző nevekkel, így a hús kerül a lista élére. Ez már közelebb áll a valósághoz, hiszen különböző aminosav felépítésük van tehát valójában különböző összetevők. A gabona olcsóbb mint a hús. A hús melléktermékek sokkal olcsóbbak, mint a hús. Mindkettőnek nagyon gyér a tápértéke. Az utolsó trükk most már csak a marketing, A tömegeket meggyőzni, hogy hús és a hús melléktermék nagyjából ugyanaz.
Hmmm… „Drágám, eszek egy hátszínszeletet vacsorára, te pedig kapsz egy szép szelet nyesedéket.”„Mit szeretnél a rizsedhez, csirkemellet vagy bél-porcogó-csőr egyveleget?”„Ugyan már édesem, nem nagyon van különbség, mindkettő ugyanolyan finomnak, egészségesnek és táplálónak hangzik!”
Definíció szerint a melléktermék bármilyen részét tartalmazhatja a megjelölt állatnak, kivéve csirke esetében a tollat és az ürüléket, marha esetében a patát, szőrt és ürüléket. A húst és a zsírt először leválasztják, mert az értékesebb, ezért nem lehetnek jelen értékelhető mennyiségben. Ami marad az a csontok, inak, porcogók, csőrök, lábak és a belsőségek. Büszkén húsnak álcázva. A kutyatápos zsák nem az a hely, ahova mindenféle ismeretlen tápértékkel bíró termékeket zúdítanak. Néhány tápon a „válogatott melléktermék” felirat található. Ezek a ferdítések, torzítások egyetlen célt szolgálnak. Hogy elhitessék az emberrel, hogy több hús van a zsákban, mint amennyi valójában. Ezek után ki fizetne 35 dollárt egy véka kukoricáért? Csak olvass tovább!

2. A gyártási folyamat alatti főzés elpusztítja az egyik létfontosságú alkotóelemet: az enzimeket

Annak érdekében, hogy a baktérium fertőzéseket elkerüljék, és helyes kis formákat tudjanak kialakítani (ami az állatokat abszolút nem érdekli), a feldolgozási hőmérséklet meghaladja a 160 Fahrenheit fokot (70 Celsius fok). Na és akkor mi van? Nos, örülök, hogy megkérdezted. Ugyanis ezzel az állat hasnyálmirigyére terhelődik a szükséges enzimek előteremtésének feladata, hogy azok a tápanyagokat felszívódásra alkalmas állapotba hozhassák. A természetben ez egészen másként zajlik. Az állatok először a legkönnyebben emészthető részeket fogyasztják el. Vegyük példának a rókát, aki elkapott egy nyulat. Az étlapon az első a gyomor és a belek. Hagyjuk a nyúlra az emésztést. A nyúl órákat töltött a fű és magok rágcsálásával, hogy a rókának az könnyen emészthetővé és felszívhatóvá váljon. Gyors és könnyű „üzemanyag”. Ezek után a róka elássa, vagy elrejti a maradékot, hogy az „megpárolódjon”. Amire mi azt mondjuk „megavasodik” a róka azt mondja „egyre jobb”. Pár nap múlva a nyúlban lévő enzimek megpuhítják, és könnyen emészthető fehérjévé alakítják a húst. Észrevetted, hogy a folyamatban a tűz egyáltalán nem játszott szerepet? Desszertnek ott van a csontok rágcsálása kalcium bevitel, fogtisztítás céljából és jöhet egy kis délutáni szunyókálás. A tápláléklánc alsóbb tagjainak pedig ott maradtak a melléktermékek, és a szőr. Na kanyarodjunk csak vissza a te kedvencedhez…
A kiskutyák és kiscicák szervezetében az erőteljes hasnyálmirigy könnyebben szolgáltatja a hiányzó enzimeket, hogy a „halott” étel használhatóbbá váljon. A korral azonban ez a funkció gyengül és gyakran nem képes lépést tartani a terheléssel. Ha a táp, amivel a kutyát minden nap eteted nem rendelkezik a szükséges tápanyagokkal, a túlterhelt szervezet sokkal hamarabb feladja. A következmények skálája nagyon széles ahhoz, hogy itt vitassuk meg.

3. Rendes étel, azaz maradék etetése igenis HELYÉNVALÓ

Azt a hiedelmet, hogy a kutyának semmi mást nem szabad megennie, csak azt, ami zacskóban jön meg kell törni. Pont. Különben is mitől félnek ezek az emberek? Hogy a kutya megtanul kéregetni? Felejtsd el. Hogy a kutya nem fogja megenni azt az értéktelen vackot, amit „tápnak” hívnak, miután megkóstolta az igazi kaját? Lehetséges. Vagy hogy a finoman behangolt „tápanyag dús diétáját” rombolja össze? He he… azt nehezen. A helyzet a következő: rendes ételek (nem chips és barátai) nyers formában történő adása ellensúlyozza az ipari tápok negatív hatásait. Biztosítja az élő enzimeket, hogy az emésztés folyamata könnyű, ne pedig megterhelő legyen. De azért ne vaduljunk el és dobjunk oda mindent a tálba. Sárgarépa, brokkoli, joghurt, sajt, fokhagyma és húsok bármikor jó választáskén jönnek számításba. Zabkása, rizs, kukorica, gyümölcsök, tökfélék szintén jók. Ne adj nyers gabonát, hüvelyeseket, krumplit, hagymát, zellert, szőlőt és csokoládét. Ezek vagy nem rendelkeznem tápértékkel, vagy egészségkárosítók a kutya számára. Ha nem vagy kibékülve a nyers hallal és hússal, akkor azt hagyd ki a sorból. Ne felejtsd el, hogy ők nem emberek, és egy egészen más emésztőrendszerrel rendelkeznek. Ha valami újjal ismerteted meg az állatot, először csak egy keveset adj, 2-3 alkalommal egy héten, és adj a kedvenced hasnyálmirigyének égy jól megérdemelt szünetet.

4. A legtöbb „állatorvos által ajánlott” tápnak nagy ára van…

Számít az akármit is, hogy az állatorvosok nagy része nagyon keveset tud a háziállatok élelmezéséről? Az embereknek azt mondják: „Kérdezze meg állatorvosát”. Az állatorvosnak pedig azt mondta az állateledel gyártó cég: „ Kap egy egyhetes Hawaii utazást golfbérlettel, ha ajánlja és eladja XYZ márkájó tápunkat”. Az iskolában a állatorvos tanoncok választható tárgya a háziállat élelmezés. Vagyis nem. Most már kötelezővé tették, ahogy annak lennie kellene. Sokkal többre jutsz, ha te magad tanulmányozod a címkét a zacskón, és teszel egy minimális utánajárást az alapvető élelmezési javaslatoknak. Tanulj, bízz a saját ítélőképességedben és ne vegyél tudomást azokról, akiket fizetnek azért, hogy bizonyos dolgokat mondjanak.

5. Az állatorvosok által leginkább javasolt eledel lehet, hogy a legrosszabb tápértékű a piacon

Anélkül, hogy egyetlen márkanevet is említenénk, ha a címkén az első összetevő kukorica és ezért a konkurencia folyamatosan támadja, tudod, melyikről van szó. Olvasd el a címkét! Hasonlítsd össze a legolcsóbb termékkel, a piacon. A legtöbb esetben semmi különbség nincs köztük. Talán elgondolkoztál már azon, hogy mennyibe kerül nekik, egy 20kg-os zacskó táp előállítása? Igaz? Ülsz? Mit szólsz, ha azt mondom 3 dollár, és ebben benne foglaltatik a zacskó is. És mennyit pengetnek ki a palira vett vásárlók egy véka kukoricáért és mogyoróhéjért, amit „az állatorvos ajánlott”? Átlagosan 35 dollárt. „Jó utat Mauira, (át)Vágó doktor úr, köszönjük a támogatását.”

6. A „félszáraz” eledelek megfelezhetik az állatok várható élettartamát

Szerencsére ezek a termékek kezdenek lekerülni a piacról, de még nem tűntek el teljesen. A fogyasztók eltétele láb alól talán nem a legjobb hosszú távú befektetés. Ezek a mérgező kis falatkák úgy tele vannak kémiai anyagokkal azért, hogy puhaságukat megtartsák, ugyanakkor ne penészedjenek meg, és úgy meg vannak pakolva cukorral, hogy az erős vegyszer ízt elnyomják, hogy kikészítik a kutya gyomrát. Az édes íz függőséget okoz, gyakran hallani gazdáktól: „Fifi egyszerűen nem eszik meg semmi mást.” Nos, akkor jobb, ha csak egy kis zacsival veszel, mert ki tudja, meddig fog Fifi egyáltalán enni… Mindenkinek, aki ezzel a szeméttel eteti a kutyáját, abba kellene hagyni és a gyártóját pedig bíróság elé vinni.

7. A legtöbb cég szép halkan leállt az Etoxiquin használatával

Az egykor oly népszerű és rendületlenül védett tartósítószer (antioxidáns) az ún. Etoxiquin nagyjából eltűnt a piacon lévő termékekből, a profi tenyésztőkkel zajlott peren kívüli egyezkedéseknek köszönhetően. Korábban az állat eledel gyártó cégek kivételezett adalékanyaga volt, mint egy hasznos és egészséges összetevő, miközben megpróbálták elrejteni azt a tényt, hogy ez az anyagot sosem szánták mindennapi fogyasztásra. Eredetileg gumi stabilizátornak és színtartó anyagnak fejlesztették ki. Az autógumik rugalmasabbak, a fűszerek pirosak tőle. Annak ellenére, hogy megpróbálták emberi fogyasztásra is alkalmas termékként elfogadtatni, csak nagyon minimális adagban, színezett fűszerekben engedélyezett.
Azokat az embereket, akik megismerkedhettek a tragikus eredményekkel, amiért napi szinten etették az etoxiquint házi kedvencükkel, lefizették és hallgatásra kényszerítették. Megszámlálhatatlan halvaszületéses eset, veseelégtelenség, májműködés hirtelen megszűnése, végleges pigment elváltozások, daganatok és haláleset íródik a számlájára ennek a „csodának”, amit 1987üben kezdtek az eledelekbe rakni. Az etoxiquinről a figyelem elterelődött, mikor a vezető eledelgyártó cégek abbahagyták használatát és sokkal biztonságosabb (kevésbé törvénybe ütköző) tartósítószereket kezdtek el használni, mint E-és C-vitamin. Ahhoz, hogy elnyerjék az emberek bizalmát, ki kellene állniuk, beismerni a hibáikat és tiszta lappal indítani, de ez csak egy álom… ők inkább tagadnak.

8. A természet nem arra tervezte az állatot, hogy enzim mentes száraz ételt egyen

A kényelemért a kedvencünk egészségével fizetünk. Hol van az előírva, hogy négylábú barátodnak krétaszáraz, értéktelen barna rögöket kell ennie? Rossz ötlettel győztek meg minket. Bevettük, mert az életünket megkönnyítette. Amíg nagy árat nem fizetünk érte. De hát a száraztáp nem teszi fényessé a fogaikat, üdévé a leheletüket? Nem fog a foguk kiesni, ha puha dolgokat esznek? Jah, persze…! Láttad te már valaha enni a kutyádat? Úgy néz ki, mint aki éppen fogerősítő gyakorlatokat végez? És mi van a macskával? A fogait meg az ínyét tisztítja, mi? Az igazság a fogtisztítással kapcsolatban: botok, kövek, kötelek, csontok, játékok és a nyál az elsődleges eszközei. Nem az étel. Az iparilag előállított tápokat mesterséges ízfokozókkal és zsírral permetezik le, hogy vonzó legyen az állat számára. Ezek nélkül a jó öreg táp csak csücsülne a tálban és porosodna. Emberen nagy pénzeket kapnak azért, hogy olyan bevonatokat fejlesszenek ki, amitől a kutyák fejes ugranak az etetőtálba. Ettől az ember mosolyog, hogy és úgy érzi, ez biztos egészséges, és Fifi imádja, úgyhogy legközelebb is ezt veszi… igaz? De ne felejtsük el, a róka nem kutatott egy jó ropogós nyuszi után. Megette a puhát, kielégült mosollyal és egészséges hasnyálmiriggyel vadászik tovább.

9. Néhány cég cukrot „csempész” a tápba, hogy rabul ejtse az állatokat

Vigyázz velük. Persze nem nevezik nevén a gyereket: nádmelasz, répa szirup, kukorica szirup stb. Ezek egyáltalán nem valók kedvencünk táljába. A feldolgozott cukrok ismeretlenek a kutyák és macskák számára és hosszútávon elhízáshoz, a fogak szuvasodásához, cukorbetegséghez vezethet. Pár évvel ezelőttig propilén-glikolt használtak, mint édesítő és tartósítószer, jobban törődve az eltarthatósággal, mint az állatok egészségével. Szerencsére betiltották. Az eledel gyártó cégek azt fogják mondani, hogy teljesen védve vagy, a házi kedvencek egészségére vigyáznak a szabályokkal. Te ezt beveszed? AZ FDA (Food and Drug Administration – ÁNTSZ) még az emberi fogyasztásra szánt termékek piacra özönlésével sem tud lépést tartani, miért emelnék fel akár a kisujjukat is kutyáink, macskáink érdekében? Az Etoxiquin idejében sem tették… Az állati eledelek felügyelő szerve az AAFCO (The American Association of Feed Control Officials –kb. Takarmányozási Hivatal). A szabályokat, amiket a cégek betartanak olyan emberek hozzák, akik anyagilag érdekeltek a táp gyártásában. Kecskére a káposztát tipikus esete.

10. Majdnem minden gyártó használ székletkeményítőket

Megint a kényelem győzedelmeskedik az egészség felett. A székletkeményítők megkönnyítik a takarítást. Ki fogja megvenni a tápot, ha kutya után úgy kell felkaparni? Sokkal könnyebb felkapkodni a kis „téglákat”, vagy arrébb söpörni. Vedd számításba, hogy mindezért az eredményért mi zajlik le állatkád belsejében. Te tennél cementport a palacsintádba? Na és mi a helyzet a fűrészporral? Ha diétáznál, belekevernél mogyoróhéjat a reggeli zabpelyhedbe? Nos ők ezt megteszik érted és kedvencedért. Nézd csak meg, hogy a következők közül van-e a zacskóra írva valamelyik: bentonit, porított cellulóz, cukorrépa vagy cékla pép, burgonya (vagy bármilyen) törköly, darált mogyoróhéj. A magyarázat, amit ők adnak ezeknek az anyagoknak a jelenlétére: kell a rost az egészség megőrzéséhez. Ebben van igazság, de nem emiatt adják a táphoz. A gabonák nagyon jó és elegendő rostot adnak. A korpa is. De az igazi cél, hogy eladják a terméket, mert a feltakarítás ezután olyan könnyű és élvezetes XYZ márkával… Mielőtt ezt adod a kedvencednek, keress fel egy céget képviselő személyt és tedd fel neki a következő kérdéseket: Mi van azokkal az esetekkel, mikor a kutyámnak hirtelen kell ürítenie, mert mondjuk a szervezetébe került valami méreg, vagy kutya/macska influenza közeleg… Jó ötlet, hogy állandóan dugó van a kutyában?” Erre valószínűleg a következő motyogást kapod válaszként: „ A kutatásaink szerint…” meg „szabályozva a tápanyagok végighaladását a szervezetben, a felszívódás tökéletesítése miatt”… Te ezt tényleg beveszed? Ha az étel jó és megfelelően van adagolva, a széklet tökéletesen rendben lesz, és nincs szükség arra, hogy az állat egy kisebb téglát próbáljon meg kiküszködni a hátsó rendszeréből.

A szerző zárógondolatai:

Először is a kötelező apróbetűs rész. A fentebb említettek a saját véleményemet képezik, kialakulásukat az állat eledel gyártásban eltöltött 15 év segítette. Ha bármilyen hiba van az írásban, az az enyém. Senki nem fizetett azért, hogy megírjam, amit akarok. Azért írtam, mert ki kellett mondani. Annak érdekében, hogy felvilágosítsam és figyelmeztessem az állatkedvelő embereket, és kismértékben egyensúlyozzam a mindennapi reklámáradatott, amit a gyártó cégek vetnek ránk.
Az állataid etetése rajtad áll, a te döntésed. Kezd el olvasni a címkéket. Szánj időt egy kis kutatómunkára. Hívd fel a cégeket, ha van kérdésed. Kérj valakit a telefonhoz, aki résztvett a tápanyagok összeállításában. Kutass, amíg elégedett nem vagy az eredménnyel, vagy amíg rá nem jössz, hogy ideje eledelt váltani. Gondolkodj el a nyers ételek választékán, amit adhatsz az állatnak. De az ő érdekében, ne hagyd, hogy magával ragadjon ez a nyamvadt egyeduralom a száraztápok részéről.
Nem minden jelenleg piacon lévő táp „romlott” és nem minden cég gyakorolja a fentebb leírtakat. Egyesek sokkal jobbak és tisztességesebbek, mint a másikak. Az, hogy kilistázzuk bármelyik oldalt sokkal bonyolultabb annál, minthogy bele lehetne foglalni ebbe a szövegbe. Te vagy a főnök, és most már tudod, hogy mire vigyázz. Kérlek, vedd komolyan kedvenced táplálását. Ez így van rendjén. Nyugodtan add tovább ezt az üzenetet, a jól értesült nyilvánosság változtathat a dolgokon.
Anonymus

Eredeti szöveg - http://www.resteddoginn.ca/petfood.php

Képek a Yellowstone Nemzeti Parkból

Egy kis fényképes bemutató sok szövegelés nélkül a Yellowstone Nemzeti parkból, ahol 2007 augusztusában jártunk. A kirándulás nagyon jól sikerült, csodálatos volt a park, nem zavart minket az időjárás sem. A Volkswagen Wanagon buszban aludtunk, nyitott ablaknál 3 Celsius fokban. És esőben. Nagyon jó volt. A levegő tiszta, friss volt, a Madison kemping nagyszerű (asztallal, tűzrakó hellyel, betonos résszel).

A Park nem túl nagy, és a 3 nap, amit ott töltöttünk, nekünk elég volt. Igaz, nem mentünk hegyet mászni, azért megnéztük a területet elég jól.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Csodálatos tájak, folyók, vízesések, mindenfelé vadállatok, őzek, szarvasok, bölények, rókák, farkasok, medvék és még sorolhatnám.

A hajnalok és a késő délutánok voltak a legszebbek. nemcsak azért, mert ilyenkor az összes állat kivonult reggelizni, illetve vacsorázni, hanem a Nap színeinek játéka szinte elvarázsolta a környéket.

Ezen a képen a bal oldalon a bölények menekülnek a jobb oldalon látható medvemama és a mögötte csámpázó medvebocs elől.

Hazafelé ez a viharfelhő üldözött minket, és mikor megálltunk tankolni, el is kapott. Isteni zuhé volt... :)

Pacific Coast Highway

Ha valaki eljut Kaliforniába, az én véleményem szerint kötelező megtekinteni Észak-Amerika leggyönyörűbb partszakaszát.

A Pacific Coast Highway (PCH), azaz Kalifornia állam 1-es számú útjának szerpentinjein végigkocsikázni életreszóló élmény. Mi már háromszor bejártuk a Los Angeles és San Francisco közötti szakaszt, és alig várom, hogy újra mehessünk. Egyszerűen nem tudok betelni vele...Az 1-es út Dana Point-nál kezdődik és kisebb megszakításokkal a part mentén kanyarog egészen Washington államig ( US 101). A sziklás hegyoldalba be-benyúló viaduktok, homokos partszakaszok váltják egymást, csodálatos növény és állatvilágnak adva otthont

Mi mindhárom alkalommal délről mentünk északnak (szóval nagyon érik egy észak-dél már...), és mindig különböző évszakokban. Először február elején voltunk, ragyogó napsütésben, majd novemberben esős, ködös időben, legutóbb pedig március végén nagyon kellemes naposnéhafelhős volt az idő. Egyik alkalommal sem zavart az időjárás, sőt örülök, hogy a PCH ennyi arcát láttam már.


A PCH-en úgy érdemes végigmenni, ha van az embernek ideje megállni és élvezni a tájat. Csomagolni útravalót és piknikezni az egyik pihenőhelyen, hallgatva és nézve a hullámok folyamatos munkáját, figyelve a pimasz kis mókusok csatáját, ha megkaparintanak valami lehullott falatot... Mmmmm. Isteni élmény. Oszkár is élvezte, az egyetlen bibi az volt, hogy Kaliforniában törvény, hogy a kutyát nem szabad elengedni, mindig egy maximum 6 láb hosszú pórázon kell tartani. Bár nem túristaszezonban voltunk, így is voltak minden pihenőben emberek, így nem engedtük el, de így is élvezte a friss levegőt, szagokat.

Pismo Beach egy kisebb település, legutóbb ott álltunk meg kempingezni. Nagyon helyes kis rész, és a reggel csodálatos volt az óceánparti kempingben. Nyugodt, csípősen hűvös, friss... A felkelő nap fényénél és a zúgó hullámok zenéje mellett ittuk meg a frissen főzött kávénkat, majd továbbindulás előtt sétáltunk egy jó nagyot :)

Az utunkat folytatva eddig mindig megálltunk, hogy megnézzük az

elefántfókákat. Ebből a szempontból is jó, hogy három különböző évszakban jártunk arra. Így már háromféle viselkedési formát figyelhettünk meg a fókáknál. Először, mikor február elején mentünk, párzási időszak volt. Hihetetlen volt látni és hallani a hatalmas bikákat, ahogy harcoltak egymással, a területvédését az öregebb, rangidősebb jószágoknak, mikor egy fiatal bika megpróbált bemerészkedni az öreg háremjének a közelébe... óriási verekedések voltak... elég ijesztő volt :) Majd keresek képet az akkori útról. A novemberi út során épp ellési időszak volt, tele volt a tengerpart pici fókabébikkel. Legutóbb pedig már szinte üres volt a part, a párzási időszaknak vége volt (március), és a legtöbb fóka már elment északra, csak pár nőstény és pár fiatal fókabébi maradt, akik várták a tavaszi viharokat, amik hozzák az áradást, elárasztják a partot, így ezek a lustább bébik is megtanulnak (kénytelenek) úszni. Merthogy a fókáknak is tanulni kell az úszást, nem veleszületett képességük....

Persze ezek csak kiragadott pillanatok a 7-8 órás útból. Rengeteg mindent lehet megnézni ezeken kívül. Bálna figyelő hajókra lehet befizetni Monterey-nél, borvidákek mellett haladunk el, a borászatoknál lehet kóstolni a finom kaliforniai nedűket. Bormegyék: Mendocino, Santa Cruz, Monterey, San Luis Obispo és Sonoma. Ott van még a Hearst kastély San Simeontól pár mérföldre északra, Big Sur, Monterey Fisherman's Wharf, Santa Cruz és sorolhatnám.

Megannyi érdekesség, de a legszebb mégis az a természeti csoda, ami Kalifornia nyugati határát adja.

Üdítő vízcseppek

Sokáig nem írtam a blogba, azalatt az idő alatt viszont fényképezgettem picit. Nem mondom, hogy húde profi lettem, de a képek határozott javulást mutatnak. Gondoltam, felteszek párat.
Ezt például nagyon szeretem a színek miatt. Nem tejről van szó, hanem vízről, a hátteret egy karácsonyi csomagolópapír adja, annak színei tükröződnek a képen.

Ez még nagyon az első képek között van, tulajdonképpen a legelső, amin éles lett a csepp is és a tükröződés a cseppben is.


Egy szórólap a háttér, egy supermarket gyümölcshirdetése szép zöld almákkal...



Sajnos nem lett éles a csepp, ezért ezzel a szerkesztéssel próbáltam kicsit kihangsúlyozni...




Az udvaron próbálkoztam ezzel a sorozattal, mikor a szél elkezdett fújni, ezért ilyen féloldalas a csepp.








Ez pedig egy abszolút kedvenc. Ezt a képet szívesen megmutatnám bárkinek, hogy nézd csak mit fotóztam...

Dél-Kalifornia ingatlanok

Mire számíthat az ember, ha erre a vidékre sodorja az élet? Milyen lehetőségek vannak ma az ingatlanpiacon, ha valaki erre a területre szeretne költözni? Megéri a közlekedési problémákkal küzdeni a szép környékért? Nehéz összefoglalni és persze mindenkinek más és más a vonzó, vagy éppen ellenszenves az Egyesült Államok harmadik legnagyobb államának déli részében.

Általánosságokat lehetne sorolni, de arra most nem szeretnék kitérni. A száraz tényeket mindenki megtalálja a wikipédián. Inkább leszűkíteném ezt a bejegyzést az állam déli részének szépségeire vagy éppenséggel hibáira.

Ingatlanválság

Az ingatlanpiac válsága beleültette a fejünkbe a házvásárlás gondolatát. Az elmúlt évek eszeveszett házvásárlásainak köszönhetően az úgynevezett „housing bubble” (ingatlan-buborék) nőtt és nőtt, majd amikor nem lehetett tovább feszíteni, kidurrant. 2003 környékén kezdtek el felfelé ballagni a házárak, nőtt a kereslet, az emberek jó befektetésnek tartották az ingatlant. Ez magával hozta az építőipar fellendülését, kiváló időszak volt arra, hogy a rohamosan növekvő keresletet új házak építésével próbálják kielégíteni. A sok házvásárlás természetesen remek üzlet volt a bankoknak is akkortájt. A pénzintézetek gyakorlatilag az emberhez vágták a többszázezer dolláros kölcsönöket, a legkölünfélébb hiteltervek közül mindenki megtalálta az éppen neki megfelelőt. Csak az nem jutott pénzhez az új otthon megvásárlásához, aki nem akart. Nem kellett semmilyen igazolás, sem jó hitelképesség, de gyakorlatilag még munkáltatói igazolás sem (nemhogy kereseti igazolás). A bankok által kiadott hitelek döntő többsége változó kamatú volt, csak kamattörlesztéssel, negatív értékcsökkenéssel. Ez magyarul annyit jelent, hogy a kamat nincs megszabva, bármikor leeshet, vagy felmehet. Ezentúl az első 2 évben csak 1% kamatot kell fizetni, azután pedig a mindenkori kamatlábbal számolt kamattörlesztői részleteket, mindezt úgy, hogy a 30 éves hitel végére az ember semmi mást nem fizetett, csak kamatot, és az egész ház árával tartozik a banknak. Haha... De a törlesztőrészlet nagyon alacsony volt, ha belegondol az ember x összegű hitelnél tőketörlesztés nélkül, 1% kamattörlesztéssel szinte ingyan adták a dél-kaliforniai házakat...100% hitelre, egyetlen cent önrész nélkül. Ezáltal a házárak a csillagos egeken is túlszárnyaltak, egészen irrealisztikus magasságokba, ahonnan már csak egyféle út vezetett: a lefelé. Hiszen eljött a 2. év vége, és a törlesztőrészlet egyik hónapról a másikra meghárom/négyszereződött. Ugyanakkor a házárak elkezdtek visszaesni, és a bank nem volt hajlandó átütemezni a hitelt, másik bank nem adott új hitelt, hogy a régit az ember kifizesse, hiszen a ház már nem ért annyit, amennyivel tartoztak rá. Az emberek nem tudták fizetni a hatalmasra nőtt törlesztőrészleteket, a bank kirakta a családot a házból, és jelentősen kevesebbért visszavette a saját tulajdonába. A kaliforniai törvények értelmében pedig a bankoknak nincs joguk az adóst beperelni a különbözetért. Ezek után természetesen rengeteg hitelező cég tönkrement, a megmaradtak megszűntették a „fűnek-fának adunk hitelt” programokat, így az egyre növekvő ingatlankínálat mellett egyre kevesebb vásárlónak volt/van lehetősége házat venni. Ez persze azt vonzza maga után, hogy a hatalmas kínálat miatt az árak zuhannak lefelé, viszont így sincs aki megvegye őket. Röviden (de tényleg) ez zajlott/zajlik Dél-Kaliforniában (és még néhány olyan területen, ahol a „bubble” a legnagyobbra tudott nőni) az ingatlanpiacon. Phoenix (AZ), Las Vegas (NV), Florida egyes részein...

Hogy ez mit is jelent számokban? Gyakorlatilag 2005 vége óta esnek az árak, egészen addig emelkedtek, és nem stagnált sokáig. Tudom, hogy forintra átváltva nem kapunk valósághű képet, mégis mindkét pénznemben leírnám az adatokat. (150 Ft-al számolva 1 dollárt).
Vegyünk egy házat Riverside megyében. 2005 novemberben épült. Amikor az árak a legmagasabbak voltak.
Vételár: 740.000 dollár (111M Ft)
Törlesztőrészlet adóval együtt (ami a vételár 1,7 %-a évente): 1000 dollár adó + 600 dollár kamat/hó (240e Ft) az első két évben.
2007 év végén a kamat 6%-ra ugrik, az új törlesztőrészlet: 1000 dollár adó + 3700 dollár kamat (nincs tőketörlesztés), ami 705 ezer forint/hó
Mivel nem tudja a tulaj fizetni, a bank meg szeretne visszakapni valamit a pénzéből... felajánlja, hogy eladhatja a tulaj kevesebbért, mint az adósság összege (ezt hívják short sale-nek). Papírmunka, kérvények, elfogadások, 2008 májusában a ház 440.000 dollárért van a piacon.
Házak minimum 30, de sokhelyen 50-60%-ot is vesztettek az értékükből.
Az imént találtam egyet, amit 1,1M dollárért árultak még októberben, májusban 400.000-ért kínálták...

Szóval ez az ingatlanválság késztetett arra, hogy körülnézzek azon a környéken, miújság házügyileg. Hát tudnék válogatni:) Persze a dolog nem olyan egyszerű, de az ember megengedhet magának egy kis álmodozást/nosztalgiázást.

Inland Empire – Belső Birodalom

Nem szeretjük Las Vegast. Jah, világváros, meg híres, meg gazdag, meg kaszinós, meg minden, de ez csak a turisztikai része. Itt élni... hát nem nagyon szeressük... Először is nem nagyon kedvelem a 3 hónapig tartó 45 °C-os hőséget (néha 50°C körüli). Amikor hajnali 5 órakor még/már 38 fok van... A város koszos, természeti látványosságokban kicsit hiányos (150 mérföldes körzetben nincs semmi más, csak sivatag). Por, homok, kavics, pici, szenvedő fák... Magas a bűnözési ráta stb stb... Vannak, akiknek bejön, mert a szórakozási lehetőségek listája az határtalan (inni, enni, táncolni, szerencsejátékozni, sztriptíz lányokat/fiúkat nézni azt lehet), de nekünk nem jön be. Szóval elálmodoztunk, hogy milyen is lenne elköltözni, visszamenni Kaliforniába... Hjjjjjaaaa (nagy sóhaj)... Jó lenne.

Persze az Inland Empire (IE) sem egy Orange county vagy Beverly Hills, de ha egy icipicit is a realitás talaján... meg ha egyszer valaha is... akkor az IE tökéletesen megfelelne. Nézzük, milyennek is látom én. A hibákon hamar túleshetünk: dugó. Úgyértem DUGÓ az van. 5 sávos autópálya áll, egyes/üres/egyes/üres... Mert emberek napi 50-60 mérföldet vezetnek egy irányba dolgozni... mennek Orange County-ba, San Diegoba. Emiatt Riverside county észeki része nagyon szmogos. De mi picit lementünk délre, Temecula környékére, és megtaláltuk az IE Orange County-ját.
Nagyobbacska és fejlődő város, gyönyörű kertvárosi részekkel, 50 mérföldre San Diegotól, 50 mérföldre a Csendes-óceántól, 60 mérföldre Los Angelestől, 60 mérföldre Big Bear-től (ahol van hó télen), és 250 mérföldre Las Vegastól :))) A délutáni szellő kifújja a szmog nagy részét a város fölül, nyáron nappal meleg (35-38°C), de éjjel menegy 16-18 °C-ra, ami nagyon kellemes, és lehet szellőztetni :)
Alacsony bűnözési ráta, tündéri óvárosi rész, hatalmas szőlészetek, gyönyörű fák, rendben tartott füves területek. Szívesen élnék ott.

Csak összehasonlításképpen pár kép a Microsoft Visual Earth-ről:

Las Vegas, 2005, 300.000 dollár














Las Vegas, 2008, 200.000 dollár















Temecula, 2008, 275.000 dollár















Temecula, 2008, 260.000 dollár













Ha választhatna az ember, hogy a Las Vegasi házra fizeti a törlesztést 300.000 dollárra, úgy hogy a ház csak 200 ezret ér, vagy Temeculán fizeti 275 ezerre, földbe süllyesztett medencével, fedett terasszal, 3 kocsis garázzsal... vajon mit választana? Nem nehéz eldönteni...