Na de nézzük, mit is tanultam:
Az első, ami nekem tulajdonképpen a legidegenebb volt, az az f-érték, vagy rekesz, blende, aperture. Kinek, hogy tetszik. Ez határozza meg a mélységélességet, azaz a képnek azt a részét, ami élesen látszik. Ennek a beállításával lehet elérni például, hogy az egész képünk éles legyen, vagy csak egy bizonyos tárgy legyen éles, a környezet pedig elmosódott.
Természetesen még mindig alig tudok valamicskét a témáról, de a következőt megtanultam: ha olyan képet szeretnénk, ahol sokminden éles (nagy a mélységélesség), akkor szűk rekesszel kell dolgoznunk (magas f szám). Ha ki szeretnénk emelni valamit a környezetéből, akkor ki lehet nyitni a rekeszt, amire fókuszolunk éles lesz, a többi pedig elmosódott.
Namármost ez ugye eddig nagyon szép és egyszerű, de itt jön be egy másik dolog, a fény. Mert ha szűk rekesszel dolgozunk (magas f szám), akkor kevés fény jut be, tehát hiába lesz(lenne) éles a kép, sötét lesz (lehet). Ennek ellensúlyozásában 3 dolog segíthet, a hosszabb záridő, a több fény(pl. vaku) és az ISO (film fényérzékenysége).
A záridő (shutter speed) tulajdonképpen az az idő, ami alatt a kép leképzése történik. Ezalatt az idő alatt éri fény a "filmet" Ha szűk rekesszel dolgozunk, mivel kis helyen jut be a fény, ezért hosszabb időre van szükség, hogy ugyanazt a világosságot érjük el, amit tágabb rekesszel rövidebb idő alatt tudunk.
Az első kép szűk rekesszel készült (f32) és viszonylag lassabb zárral (1/3 másodperc). A második kép tág rekesszel (f/4) és gyorsabb záridővel (1/125 másodperc)...
Lehet látni, hogy a mélységélesség az első képen mennyivel nagyobb, mint a másodikon.
Na azért van itt még tanulni való:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése