Képek a Yellowstone Nemzeti Parkból

Egy kis fényképes bemutató sok szövegelés nélkül a Yellowstone Nemzeti parkból, ahol 2007 augusztusában jártunk. A kirándulás nagyon jól sikerült, csodálatos volt a park, nem zavart minket az időjárás sem. A Volkswagen Wanagon buszban aludtunk, nyitott ablaknál 3 Celsius fokban. És esőben. Nagyon jó volt. A levegő tiszta, friss volt, a Madison kemping nagyszerű (asztallal, tűzrakó hellyel, betonos résszel).

A Park nem túl nagy, és a 3 nap, amit ott töltöttünk, nekünk elég volt. Igaz, nem mentünk hegyet mászni, azért megnéztük a területet elég jól.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Csodálatos tájak, folyók, vízesések, mindenfelé vadállatok, őzek, szarvasok, bölények, rókák, farkasok, medvék és még sorolhatnám.

A hajnalok és a késő délutánok voltak a legszebbek. nemcsak azért, mert ilyenkor az összes állat kivonult reggelizni, illetve vacsorázni, hanem a Nap színeinek játéka szinte elvarázsolta a környéket.

Ezen a képen a bal oldalon a bölények menekülnek a jobb oldalon látható medvemama és a mögötte csámpázó medvebocs elől.

Hazafelé ez a viharfelhő üldözött minket, és mikor megálltunk tankolni, el is kapott. Isteni zuhé volt... :)

Pacific Coast Highway

Ha valaki eljut Kaliforniába, az én véleményem szerint kötelező megtekinteni Észak-Amerika leggyönyörűbb partszakaszát.

A Pacific Coast Highway (PCH), azaz Kalifornia állam 1-es számú útjának szerpentinjein végigkocsikázni életreszóló élmény. Mi már háromszor bejártuk a Los Angeles és San Francisco közötti szakaszt, és alig várom, hogy újra mehessünk. Egyszerűen nem tudok betelni vele...Az 1-es út Dana Point-nál kezdődik és kisebb megszakításokkal a part mentén kanyarog egészen Washington államig ( US 101). A sziklás hegyoldalba be-benyúló viaduktok, homokos partszakaszok váltják egymást, csodálatos növény és állatvilágnak adva otthont

Mi mindhárom alkalommal délről mentünk északnak (szóval nagyon érik egy észak-dél már...), és mindig különböző évszakokban. Először február elején voltunk, ragyogó napsütésben, majd novemberben esős, ködös időben, legutóbb pedig március végén nagyon kellemes naposnéhafelhős volt az idő. Egyik alkalommal sem zavart az időjárás, sőt örülök, hogy a PCH ennyi arcát láttam már.


A PCH-en úgy érdemes végigmenni, ha van az embernek ideje megállni és élvezni a tájat. Csomagolni útravalót és piknikezni az egyik pihenőhelyen, hallgatva és nézve a hullámok folyamatos munkáját, figyelve a pimasz kis mókusok csatáját, ha megkaparintanak valami lehullott falatot... Mmmmm. Isteni élmény. Oszkár is élvezte, az egyetlen bibi az volt, hogy Kaliforniában törvény, hogy a kutyát nem szabad elengedni, mindig egy maximum 6 láb hosszú pórázon kell tartani. Bár nem túristaszezonban voltunk, így is voltak minden pihenőben emberek, így nem engedtük el, de így is élvezte a friss levegőt, szagokat.

Pismo Beach egy kisebb település, legutóbb ott álltunk meg kempingezni. Nagyon helyes kis rész, és a reggel csodálatos volt az óceánparti kempingben. Nyugodt, csípősen hűvös, friss... A felkelő nap fényénél és a zúgó hullámok zenéje mellett ittuk meg a frissen főzött kávénkat, majd továbbindulás előtt sétáltunk egy jó nagyot :)

Az utunkat folytatva eddig mindig megálltunk, hogy megnézzük az

elefántfókákat. Ebből a szempontból is jó, hogy három különböző évszakban jártunk arra. Így már háromféle viselkedési formát figyelhettünk meg a fókáknál. Először, mikor február elején mentünk, párzási időszak volt. Hihetetlen volt látni és hallani a hatalmas bikákat, ahogy harcoltak egymással, a területvédését az öregebb, rangidősebb jószágoknak, mikor egy fiatal bika megpróbált bemerészkedni az öreg háremjének a közelébe... óriási verekedések voltak... elég ijesztő volt :) Majd keresek képet az akkori útról. A novemberi út során épp ellési időszak volt, tele volt a tengerpart pici fókabébikkel. Legutóbb pedig már szinte üres volt a part, a párzási időszaknak vége volt (március), és a legtöbb fóka már elment északra, csak pár nőstény és pár fiatal fókabébi maradt, akik várták a tavaszi viharokat, amik hozzák az áradást, elárasztják a partot, így ezek a lustább bébik is megtanulnak (kénytelenek) úszni. Merthogy a fókáknak is tanulni kell az úszást, nem veleszületett képességük....

Persze ezek csak kiragadott pillanatok a 7-8 órás útból. Rengeteg mindent lehet megnézni ezeken kívül. Bálna figyelő hajókra lehet befizetni Monterey-nél, borvidákek mellett haladunk el, a borászatoknál lehet kóstolni a finom kaliforniai nedűket. Bormegyék: Mendocino, Santa Cruz, Monterey, San Luis Obispo és Sonoma. Ott van még a Hearst kastély San Simeontól pár mérföldre északra, Big Sur, Monterey Fisherman's Wharf, Santa Cruz és sorolhatnám.

Megannyi érdekesség, de a legszebb mégis az a természeti csoda, ami Kalifornia nyugati határát adja.

Üdítő vízcseppek

Sokáig nem írtam a blogba, azalatt az idő alatt viszont fényképezgettem picit. Nem mondom, hogy húde profi lettem, de a képek határozott javulást mutatnak. Gondoltam, felteszek párat.
Ezt például nagyon szeretem a színek miatt. Nem tejről van szó, hanem vízről, a hátteret egy karácsonyi csomagolópapír adja, annak színei tükröződnek a képen.

Ez még nagyon az első képek között van, tulajdonképpen a legelső, amin éles lett a csepp is és a tükröződés a cseppben is.


Egy szórólap a háttér, egy supermarket gyümölcshirdetése szép zöld almákkal...



Sajnos nem lett éles a csepp, ezért ezzel a szerkesztéssel próbáltam kicsit kihangsúlyozni...




Az udvaron próbálkoztam ezzel a sorozattal, mikor a szél elkezdett fújni, ezért ilyen féloldalas a csepp.








Ez pedig egy abszolút kedvenc. Ezt a képet szívesen megmutatnám bárkinek, hogy nézd csak mit fotóztam...

Dél-Kalifornia ingatlanok

Mire számíthat az ember, ha erre a vidékre sodorja az élet? Milyen lehetőségek vannak ma az ingatlanpiacon, ha valaki erre a területre szeretne költözni? Megéri a közlekedési problémákkal küzdeni a szép környékért? Nehéz összefoglalni és persze mindenkinek más és más a vonzó, vagy éppen ellenszenves az Egyesült Államok harmadik legnagyobb államának déli részében.

Általánosságokat lehetne sorolni, de arra most nem szeretnék kitérni. A száraz tényeket mindenki megtalálja a wikipédián. Inkább leszűkíteném ezt a bejegyzést az állam déli részének szépségeire vagy éppenséggel hibáira.

Ingatlanválság

Az ingatlanpiac válsága beleültette a fejünkbe a házvásárlás gondolatát. Az elmúlt évek eszeveszett házvásárlásainak köszönhetően az úgynevezett „housing bubble” (ingatlan-buborék) nőtt és nőtt, majd amikor nem lehetett tovább feszíteni, kidurrant. 2003 környékén kezdtek el felfelé ballagni a házárak, nőtt a kereslet, az emberek jó befektetésnek tartották az ingatlant. Ez magával hozta az építőipar fellendülését, kiváló időszak volt arra, hogy a rohamosan növekvő keresletet új házak építésével próbálják kielégíteni. A sok házvásárlás természetesen remek üzlet volt a bankoknak is akkortájt. A pénzintézetek gyakorlatilag az emberhez vágták a többszázezer dolláros kölcsönöket, a legkölünfélébb hiteltervek közül mindenki megtalálta az éppen neki megfelelőt. Csak az nem jutott pénzhez az új otthon megvásárlásához, aki nem akart. Nem kellett semmilyen igazolás, sem jó hitelképesség, de gyakorlatilag még munkáltatói igazolás sem (nemhogy kereseti igazolás). A bankok által kiadott hitelek döntő többsége változó kamatú volt, csak kamattörlesztéssel, negatív értékcsökkenéssel. Ez magyarul annyit jelent, hogy a kamat nincs megszabva, bármikor leeshet, vagy felmehet. Ezentúl az első 2 évben csak 1% kamatot kell fizetni, azután pedig a mindenkori kamatlábbal számolt kamattörlesztői részleteket, mindezt úgy, hogy a 30 éves hitel végére az ember semmi mást nem fizetett, csak kamatot, és az egész ház árával tartozik a banknak. Haha... De a törlesztőrészlet nagyon alacsony volt, ha belegondol az ember x összegű hitelnél tőketörlesztés nélkül, 1% kamattörlesztéssel szinte ingyan adták a dél-kaliforniai házakat...100% hitelre, egyetlen cent önrész nélkül. Ezáltal a házárak a csillagos egeken is túlszárnyaltak, egészen irrealisztikus magasságokba, ahonnan már csak egyféle út vezetett: a lefelé. Hiszen eljött a 2. év vége, és a törlesztőrészlet egyik hónapról a másikra meghárom/négyszereződött. Ugyanakkor a házárak elkezdtek visszaesni, és a bank nem volt hajlandó átütemezni a hitelt, másik bank nem adott új hitelt, hogy a régit az ember kifizesse, hiszen a ház már nem ért annyit, amennyivel tartoztak rá. Az emberek nem tudták fizetni a hatalmasra nőtt törlesztőrészleteket, a bank kirakta a családot a házból, és jelentősen kevesebbért visszavette a saját tulajdonába. A kaliforniai törvények értelmében pedig a bankoknak nincs joguk az adóst beperelni a különbözetért. Ezek után természetesen rengeteg hitelező cég tönkrement, a megmaradtak megszűntették a „fűnek-fának adunk hitelt” programokat, így az egyre növekvő ingatlankínálat mellett egyre kevesebb vásárlónak volt/van lehetősége házat venni. Ez persze azt vonzza maga után, hogy a hatalmas kínálat miatt az árak zuhannak lefelé, viszont így sincs aki megvegye őket. Röviden (de tényleg) ez zajlott/zajlik Dél-Kaliforniában (és még néhány olyan területen, ahol a „bubble” a legnagyobbra tudott nőni) az ingatlanpiacon. Phoenix (AZ), Las Vegas (NV), Florida egyes részein...

Hogy ez mit is jelent számokban? Gyakorlatilag 2005 vége óta esnek az árak, egészen addig emelkedtek, és nem stagnált sokáig. Tudom, hogy forintra átváltva nem kapunk valósághű képet, mégis mindkét pénznemben leírnám az adatokat. (150 Ft-al számolva 1 dollárt).
Vegyünk egy házat Riverside megyében. 2005 novemberben épült. Amikor az árak a legmagasabbak voltak.
Vételár: 740.000 dollár (111M Ft)
Törlesztőrészlet adóval együtt (ami a vételár 1,7 %-a évente): 1000 dollár adó + 600 dollár kamat/hó (240e Ft) az első két évben.
2007 év végén a kamat 6%-ra ugrik, az új törlesztőrészlet: 1000 dollár adó + 3700 dollár kamat (nincs tőketörlesztés), ami 705 ezer forint/hó
Mivel nem tudja a tulaj fizetni, a bank meg szeretne visszakapni valamit a pénzéből... felajánlja, hogy eladhatja a tulaj kevesebbért, mint az adósság összege (ezt hívják short sale-nek). Papírmunka, kérvények, elfogadások, 2008 májusában a ház 440.000 dollárért van a piacon.
Házak minimum 30, de sokhelyen 50-60%-ot is vesztettek az értékükből.
Az imént találtam egyet, amit 1,1M dollárért árultak még októberben, májusban 400.000-ért kínálták...

Szóval ez az ingatlanválság késztetett arra, hogy körülnézzek azon a környéken, miújság házügyileg. Hát tudnék válogatni:) Persze a dolog nem olyan egyszerű, de az ember megengedhet magának egy kis álmodozást/nosztalgiázást.

Inland Empire – Belső Birodalom

Nem szeretjük Las Vegast. Jah, világváros, meg híres, meg gazdag, meg kaszinós, meg minden, de ez csak a turisztikai része. Itt élni... hát nem nagyon szeressük... Először is nem nagyon kedvelem a 3 hónapig tartó 45 °C-os hőséget (néha 50°C körüli). Amikor hajnali 5 órakor még/már 38 fok van... A város koszos, természeti látványosságokban kicsit hiányos (150 mérföldes körzetben nincs semmi más, csak sivatag). Por, homok, kavics, pici, szenvedő fák... Magas a bűnözési ráta stb stb... Vannak, akiknek bejön, mert a szórakozási lehetőségek listája az határtalan (inni, enni, táncolni, szerencsejátékozni, sztriptíz lányokat/fiúkat nézni azt lehet), de nekünk nem jön be. Szóval elálmodoztunk, hogy milyen is lenne elköltözni, visszamenni Kaliforniába... Hjjjjjaaaa (nagy sóhaj)... Jó lenne.

Persze az Inland Empire (IE) sem egy Orange county vagy Beverly Hills, de ha egy icipicit is a realitás talaján... meg ha egyszer valaha is... akkor az IE tökéletesen megfelelne. Nézzük, milyennek is látom én. A hibákon hamar túleshetünk: dugó. Úgyértem DUGÓ az van. 5 sávos autópálya áll, egyes/üres/egyes/üres... Mert emberek napi 50-60 mérföldet vezetnek egy irányba dolgozni... mennek Orange County-ba, San Diegoba. Emiatt Riverside county észeki része nagyon szmogos. De mi picit lementünk délre, Temecula környékére, és megtaláltuk az IE Orange County-ját.
Nagyobbacska és fejlődő város, gyönyörű kertvárosi részekkel, 50 mérföldre San Diegotól, 50 mérföldre a Csendes-óceántól, 60 mérföldre Los Angelestől, 60 mérföldre Big Bear-től (ahol van hó télen), és 250 mérföldre Las Vegastól :))) A délutáni szellő kifújja a szmog nagy részét a város fölül, nyáron nappal meleg (35-38°C), de éjjel menegy 16-18 °C-ra, ami nagyon kellemes, és lehet szellőztetni :)
Alacsony bűnözési ráta, tündéri óvárosi rész, hatalmas szőlészetek, gyönyörű fák, rendben tartott füves területek. Szívesen élnék ott.

Csak összehasonlításképpen pár kép a Microsoft Visual Earth-ről:

Las Vegas, 2005, 300.000 dollár














Las Vegas, 2008, 200.000 dollár















Temecula, 2008, 275.000 dollár















Temecula, 2008, 260.000 dollár













Ha választhatna az ember, hogy a Las Vegasi házra fizeti a törlesztést 300.000 dollárra, úgy hogy a ház csak 200 ezret ér, vagy Temeculán fizeti 275 ezerre, földbe süllyesztett medencével, fedett terasszal, 3 kocsis garázzsal... vajon mit választana? Nem nehéz eldönteni...