Danbo kalandjai

Pár napja Danbot elvittuk autókereskedésbe, úgy gondoltuk, megérdemel egy kocsit, csak mert olyan cuki jó gyerek. Szóval reggel kimentem az udvarra és berendeztem a kereskedést... volt ám hiszti, mert sehogy sem akaródzott jól kinézni a kép, a beállítás, a háttér, a fények, semmi.... Csináltam vagy 30-40 képet és egyik sem volt jó. (Sajnos nincs érzékem a fotózáshoz, nincs hozzá szemem, viszont szeretem...) Aztán egy képre azt mondtam, most már elég, ez lesz és kész. Az udvarunk keletre néz, így a felkelő Napot próbáltam felhasználni. Végül Danbó nagynehezen kiválasztotta a Mercedest. 

Aztán ahogy telt-múlt a nap, Danbó nem bírt a seggén nyugton maradni, le akarta mosni legújabb szerzeményét. A reggeli kínlódás fotózás után szó sem lehetett arról, hogy az udvaron készítsem a képet, meg hát az autófeljáró amúgy is jobb helyszín ilyesmire, így elindultam a garázs felé. A garázs nyugatnak néz, és 11-kor a szembelévő házakat még telibe kapja, de a felhajtó még félig árnyékban van... De nem is ez volt az elsőszámú aggály, hanem a szél... a sivatagi viharos szél, ami ezen a tavaszon/nyárelőn mindenapossá vált. Úgy 55km/h-s széllökésekkel és a párdekás Danbóval szó sem lehetett arról, hogy kint készítsek képet. Na de belémcsapott az alkotói villám (jöhetne gyakrabban, hehe) és rögtön el is kezdtem berendezni a garázst a kocsimosáshoz.

Felszerelés: Mercedes, Danbo, szivacs mosószerrel habnak, spriccelő vízzel, törölközö, amire feküdtem, Sony A-100, 28 mm Quantaray Macro obi, fogmosokefe a szájzuhanyról, Oszi... Beállítom, és íme az első kép, ami készült:

Igazán szuper, nem? Szörnyű... Megpróbáltam a spot meteringet, de azzal sem lett jó. Be kellett látnom, hogy az egyetlen megoldás az extra fényforrás (Sunpak 522) beiktatása, így a vakuállványom  G. segítségével elvillantottam egy-két képet és mikor a kis kijelzőn megláttam az eredményt, még a szívem is gyorsabban kezdett dobogni. Mivel a vaku csak a kocsit és Danbót világította meg és a háttér meg a tárgy között volt vagy 2 méter széles árnyékcsík, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz a kép... Aztán kihoztam a studióvakut a szoftbox-szal és azzal kattintgattam párat...

Itt lehet látni a napsütötte és árnyékos rész közötti távolságot...

Kicsit állítgattam a szögön, felvittem az f stoppot, hogy kivehető legyen a háttér és az eredmény:

Az Indafotó blogon még a Szörcsháttér szavazásba is bekerült kis szorgalmas Danbókánk. :)