8/07/2010

Fotóalbum betekintő - Duck Creek Village, UT

Kirandulni voltunk. Megint. :) Csak 1 napra. Szuperjó volt azt leszámítva, hogy most mozdulni is alig bírok, úgy leégett a vállam... Gyönyörű helyen voltunk. Jutában Utah-ban. Hogy miként bukkantam erre a tóra?

Az időjárást nézegettem a kedvenc oldalamon, a Weatherbonk oldalán. Azért szeretem, mert a térképen megmutatja, hogy merre hány fok van éppen. És hát természetesen a sok pirosszámos után megláttam a zöldet, (hőmérsékletileg és erdőügyileg), rázoomoltam és felkiáltottam: "Oda akarok menni!" Láttam, hogy van ott egy kis tó, és nappalra huszonegykét fokot mondott. Ott a helyünk. Este összepakoltunk mindent, szenvicsek (kalóriaszámolva), víz, gyümölcs, stb. Reggel úgy 4 felé keltünk, zuhi, öltözés és indulás... Útközben kelt fel a Nap...

A Zion Nemzeti Parkon keresztül mentünk. Péntekhez képest elég nagy volt a forgalom, de ez annak is betudható, hogy elén nagyfokú útépítések zajlottak, sok helyen csak 1 sáv volt, tehát várni kellett, míg a szemközti kocsisor végigér a szakaszon stb. De a park gyönyörű. A bejáratnál:
Zion NP:
Kis hegyikecske lesett Oszira, hehe:
Oszi nagyon élvezte az utat, a szagokat, a hűvöset:
Zion NP:

Reggel 9-kor már kifelé jöttünk, pont amikor már kezdett a 30 Celsius felé emelkedni a hőmérséklet, mi is elkezdtünk felfelé kúszni. (A térképen nem az az útvonal szerepel, amin mentünk, mert valamiért nem engedett át a Zion-on a Google... ) Az út gyönyörű:
Eladó logházak... Hát szívesen elfogadnánk egyet...
Mondjuk ezt:
Aztán megálltunk a Visitor Center-nél térképet felvenni, a bejáratnál pár vérszomjas nektárszomjas kolibri vívott közelharcot az üres etetőért, nagyon aranyosak voltak... Egyik rá is csücsült G. ujjára :) Sajna képet róluk nem csináltam csak Piriről a nyárfák árnyékában:

Szóval ezek a nyárfák tulajdonképpen egyetlen hatalmas, a világ egyik legnagyobb és legöregebb (80,000 évre becsülik) élő organizmusát alkotják. Ami annyit jelent, hogy a gyökerük közös, bármilyen hihetetlennek is hangzik. Az összes fa egyetlen fának (hímneműnek) a "gyereke".
Gyönyörűek a nyárfák a fehér kérgükkel. És épp a kocsi felé mentünk, mikor ez az őzike ugrált el nem sokkal mellettünk.
Aztán lementünk a tó (Navajo Lake) partjához piknikezni és sétálni egy kicsit.
Felkészülés a leégésre sétára az ösvényen...


Danbó is velünk volt :)
Oszi persze 2 percen belül megtalálta a vizet... Először fel fem tűnt, hogy a pataknak nincs vége, illetve vége van...

Ami nem volt más, mint maga a forrás... sajnos nem a legjobb a kep, de a bubik jöttek folyamatosan. Ilyet sem láttam még:)
Szerencsére Oszi nem élvezte a dolgot... Hehe:) Olyan jó, hogy szabadon lehet engedni...

Ez a kép nagyon tetszik a a kis randáról... egész meg vagyok elégedve:) Még közel sem olyan jó, mint Alma képei, de ez azért már tetszik nekem is ...
Hazafelé...


Szóval nagyon jó volt, kivéve, hogy elfelejtettem naptejet vinni és nagyon leégett a vállam. Most is itt szenvedek és fújogatom Aloe Verával... De úgy húzódik... És nemcsak az a bajom, hanem csütörtökön tornáztam és guggolásból felugrásokat csináltam, utána nem nyújtottam meg az izmaimat megfelelően, úgyhogy most alig bírok menni, olyan izomlázam van, tiszta béna vagyok.:) És persze nem tudok tornázni semmit, az meg idegesít, viszont éhesnek éhes vagyok... Na mindegy... Ha valakit érdekel (és számontartja) 142 font voltam ma reggel (64,4 kg). Attól tartok, hogy ez a kis "lógás" be fog ütni... Majd meglátjuk... A vak is aszonta... oszt mégsem látott semmit, nekiment a falnak és jól beverte a fejét..

2 megjegyzés:

  1. Leégésre tejföl... de megérte, mert gyönyörű helyeken jártatok.

    VálaszTörlés
  2. Mar rendbe is jott, piros meg, de nem faj :))

    Nagyon szep ott fent, remelem megyunk maskor is...

    VálaszTörlés

Blog Widget by LinkWithin