Udvari kalandok 3.0 - Final Edition

Másnap reggel beugrottak a tetősök, berakták az oszlopokat, ami 5 percig se tartott, majd jöttek a kertészek megcsinálni a füvet és befejetzni a teraszt... 

Szakszerű vágás.... egyik lábával lefogta, közben vágta a fűrésszel... hmmm...

Befejezték a fű szegélyét és a teraszt, csak egy gond van, hogy én lekerekítettre kértem a teraszt, nem sarkosra...

Én nem voltam otthon, de mikor G. elküldte a képet a zölddel, kibuggyantak örömömben a könnyeim! VÉGRE! FŰ!

A teraszon a téglakövek közötti rést homokkal töltötték ki...

 Hát nem gyönyörű?

Mikor hazajöttem, teljesen kész voltam, annyira imádtam, hogy végre van fű! Oszi is úgy szeretne rámenni, de nem szabad, mert a fű gyökerének kb 1 hónapig eltart, mire megkapaszkodik az alatta lévő talajba. Itt van egy reggeli kép az ablakból az udvarra, mielőtt eltakarja a terasztető:

A locsoló:

Másnap jöttek a tetősök. Kb. 2 óra alatt összedobták az egészet, íme a beszámoló képekben:

Ezt a gerendát tartják az oszlopok, amiknek a szakadék kellett...

 Így mennek fel a panelek...

A ház fala: 

 Az oszlop:

És a majdnem kész udvar:

Hát nem szépséges?

Nap...

Ebben az állapotban voltunk vagy 4 napig, mígnem visszajöttek a tetősök, feltenni a díszítőelemeket a terasztető elejére. Valamint visszajöttek a kertészek megcsinálni a lekerekítést, amit először nem is akartam, de már nem bánom.

 Kis sunyi... " Ha csak a fejemet teszem a fűre, nem veszik észre...."

Megvettem az első 2 cserepet, az egyikbe pozsgásokat ültettem, a másikba vegyeset...

Ééééés a kis imádkozó sáskám: Mini...

 Nah ennyi :) Mikor hajnalban még kellemes az idő, kiülünk meginni a reggeli kávét és gyönyörködünk az udvarunkban. Oszival egyetemben. Elvégre neki csináltattuk... hehe...