Párórás felüdülés a hegyekben

Már tényleg az idegeinkkel játszik az időjárás. 2 hete nem volt a hőmérséklet 32 fok alatt. Persze ezalatt az éjszakai hőmérsékletet értem, mert nappal még mindig 40-43 fok van. Idegörlő és fárasztó. Legalább egy kis hajnali friss fuvallat jöhetne, ehelyett minden reggel (5-kor), mikor indulok munkába fejbevág a fülledt hőség, ami az elmúlt napokban egy nagyon büdös, dohos szaggal párosul. Hogy miért? Mert néha, itt-ott esik az eső. És mivel fél éve nem esett, így a rengeteg porra ráeső minimális víz (ha esik, akkor is csak kb 2-3 percig) felveri a port és egy rettenetes, dohszerű szagot kreál. Undorító. Ráadásul a hónapok során útra tapadt olajjal is kisebb harcba keveredik... Ilyenkor nagyon hiányzik a friss esőszag. Szóval ma 4-kor felkeltünk és készülődtünk, hogy felmegyünk Mt. Charleston-ra. Egyszer csak halljuk, hogy szakad az eső. De mintha dézsából öntenék. Kicsit vajúdtunk, hogy induljunk-e, de mire eldöntöttük volna, el is állt, szóval bepattantunk a kocsiba, és usgyi :)) Az utak ilyenkor nagyon csúszósak, néha rosszabb, mint jeges úton vezetni. Annyira sok az olaj az aszfalton, mivel a víz nehezebb, az beül a recékbe, kihozza az olajat és az meg jó kenőanyag lévén megkeni az utakat, szóval not fun nem jó móka ilyenkor vezetni. De 1 km-en belül már szárazak is voltak az utak...

Rettenetesen büdös, tikkasztóan fülledt, meleg kellemesen hűvös, friss 30 Celsiusban indultunk. 20 percen belül már kifelé mentünk a városból, másik 5 perc és egy éles balkanyar után pedig megkezdtük a felfelé kapaszkodást. Percenként csökkent a hőmérséklet. A 28 Celsius már olyan hűvös volt, mintha csak 20 fok lett volna :) De csak hűlt, hűlt, ahogy egyre feljebb mentünk, úgy csökkent. Isteni volt. Szuper, üdítő érzés. Friss, hideg levegő csapott az arcunkba, Oszi majd kiesett a kocsiból, derékig kint lógott és élvezte a hideget. Szegényke ugyanolyan penészvirág, mint mi. Csak őt lehet, hogy még jobban kikészíti az állandó szobafogság. Kimegy az udvarra, pisil és szalad be a lakásba. Szóval nagyon boldog volt ő is. 18 Celsiusnál G. elkezdett panaszkodni, hogy fázik :)) Hehe...  Felfelé haladva ez volt mögöttünk:

Félúton a sípálya felé van egy kis kilátó, ott sétáltunk egy picit. Elég gagyi a kilátás...

Ezután felmentünk a sípályához, ott is van egy kis ösvény, amin lehet bandukolni, de nagyon szürke felhők jöttek, úgyhogy nem mentünk végig:

Fújt a szelecske, és szinte vacogott a fogam de olyan jólesett végre fázni. :)

Aztán elindultunk visszafelé, G. félrehúzott egy tisztásnál, hogy végre Oszi is szaladgálhasson egy picit. Majd kiugrott a bőréből, mikor G. elővette a hátizsákból a teniszlabdát :)

"Mehetek már érte?"

Amíg a fiúk játszottak, én készítettem pár képet...

Oszi teljesen kikészült :)

Még arra is lusta volt, hogy odajöjjön hozzám...

(66kg)

Aztán elindultunk lefelé. A piknikezőhelynél G. meglátott egy lovat. Mert ugye az lát meg ilyet, aki vezet.... én simán elmentem volna mellette hehe Valószínüleg Mustang lehetett, mert nem volt rajta patkó, se tetoválás,  rendszámtábla vagy bármilyen jelzés. G. panaszkododtt, hogy pont most nincs nálunk lasszó, most lenne egy lovunk is...  És ugye Oszi se látott még ilyet közelről :) Hát jól megnézte magának:

 Szóval ez volt a ma reggeli kis kiruccanásunk, köszönöm Szivem, hogy elvittél :) Legközelebb hozd magaddal a jogosítványodat is, oké? :)) (K)